Egy terapeuta személyes élménye a testszégyenítésről, a lipödémáról és az önelfogadás útjáról

„Szép vagy… csak a lábad ne lenne ilyen vastag”

Van az a pillanat, amikor valaki kedvesnek szánt megjegyzése nem simogat, hanem mélyen belevág.
„Hú, de jól nézel ki… csak a lábad ne lenne ilyen vastag.”
Mosolygok, bólogatok, aztán órák sőt még napok múlva, egyedül, még mindig ott zakatol bennem ez a mondat.

Ez a cikk nem egy testpozitív kampány.
Ez egy testben élő terapeuta hangja, aki nem kívülről figyeli a szégyent, a fájdalmat és a zavarba ejtő tekinteteket – hanem nap mint nap viseli őket. Mert lipödémás vagyok. És közben gyógyítok másokat.

 A nyár – a szabadság vagy a szégyen időszaka?

A nyár sokaknak a vízparti örömök, a napsütés és a mozgás felszabadultságát jelenti. Másoknak viszont a test elrejtésének kényszerét, a kényelmetlen ruhaválasztásokat, és a tekintetek elől való menekülést. Én az utóbbi csoportba tartoztam sokáig…..de ennek már jó ideje vége.

Hiába voltam/vagyok „jó formában”, hiába volt egészséges az étkezésem, sportoltam rendszeresen – a combom, a térdem, a vádlim sosem „passzolt” a felsőtestemhez. A nadrág mindig egy számmal nagyobb kellett legyen. A nyári ruha mindig kényes kompromisszum volt….el kellett fogadnom hogy a testzsír százalékom jelentős része a lábaimon van és a legrosszabb: a kívülről jövő értékelések, amik úgy tesznek, mintha bókok lennének, de valójában szégyent ültetnek beléd.

 Body shaming – a nem szándékos bántás, amit nehéz elfelejteni

A lipödéma nemcsak testi, hanem lelki teher is. A legfájóbb sebeket nem mindig orvos vagy ismeretlen ejti – sokszor barát, családtag, partner.

• „Csinos vagy, csak a lábad furcsa.”
• „Biztos csak visszatartod a vizet…”
• „Miért nem edzel többet combra?”
• „Hú de lefogytál csak a lábad olyan vastag”

A testképzavar, a szégyen, a „nem vagyok elég jó nő” érzés lopakodva hatol be.
Aztán észreveszed, hogy egyre kevésbé mersz tükörbe nézni. Hogy minden ruhaválasztás kompromisszum. Hogy nem nyúlsz magadhoz szeretettel, mert nem akarsz kapcsolódni ehhez a fájdalmas, elutasított testhez.

A testem nem közvélemény-kérdés – amikor a szégyen nem belülről jön

A body shaming gyakran nem ordító bántás, hanem halk, kicsi mondatok, amik mégis maradnak.
Néha „jóindulatú tanács” formájában jön:
„Jaj, ne haragudj, de nem gondoltál már rá, hogy meg kéne nézetni a hormonjaidat?”
Vagy összemosva a dicséretet a kritikával:
„Annyira szép vagy! Ha a combod nem lenne ilyen…olyan jó nő lennél! Szóval érted.”
Érted.
Túlságosan is.

A legnehezebb az, amikor nemcsak mások ítélkeznek, hanem te is magad fölött.
A tükör előtt.
A próbafülkében.
A vízpart szélén, fürdőruhában állva.
Ott, ahol egyetlen tekintet is visszaránt évekkel korábbi megaláztatásokhoz.

És a legnagyobb csapda az, amikor elhiszed, hogy a te tested akkor „ér jogosultságot”, ha látványosan javul. Ha formálódik, ha kisebb lesz, ha „végre elkezdtél foglalkozni vele”.

Én ma már tudom: nem vagyok projekt. Nem kell készen lennem. És nem tartozom magyarázattal a testem miatt….Viszont igen ez a test is formálható! Lehet hogy több munkával, sőt többel, de tud szép lenni, tud funkcionális lenni és igen, ez kell hogy legyen a fő cél, nem az, hogy XY-nak hogy tetszik amit lát.

A mozgás nem büntetés – hanem szabadság

Lipödémával a mozgáshoz való viszony is nehéz lehet: sokan fájdalommal, feszüléssel, kudarcélménnyel kapcsolják össze.
„Úgyis mindegy, úgysem változik.”
„Fájt utána, inkább nem erőltetem.”
„Mások olyan könnyedén mozognak, én meg szégyenkezem közben…”

De a mozgás nem a fogyás eszköze kell legyen – hanem a kapcsolódásé.
Nem az a cél, hogy „eltűnjenek” a combjaid, hanem hogy újra otthon érezd magad bennük és a lábaid elvigyenek oda ahova csak szeretnéd

• Amikor sétálsz, és érzed a lépteid ritmusát.
• Amikor nyújtózol, és nem csupán az izom, hanem a bőröd is lélegzik.
• Amikor nem másokkal versenyzel, hanem önmagaddal kapcsolódsz.

Mozgásterapeutaként is látom, és a saját testemben is érzem:
a rendszeres, szelíd, átgondolt mozgás:

• csökkenti a fájdalmat,
• javítja a nyirokkeringést,
• segít a szövetek mobilizálásában,
• és nem utolsósorban lelkileg felszabadít.

Nem kell erőből. Nem kell „ledolgozni”. Csak megengedni, hogy a test újra élhessen.

Mi történik valójában a lipödémás testtel? – Orvosi szemmel

A lipödéma egy krónikus, hormonálisan befolyásolt zsírszöveti betegség, ami szinte kizárólag nőket érint. Nem azonos a nyiroködémával vagy az egyszerű túlsúllyal. A zsírlerakódás aránytalan és kóros, főként a csípőn, combon, térden, lábszáron és felkaron jelentkezik – szimmetrikusan, de a lábfej és kéz nem érintett.

A zsírszövet megnagyobbodik, nem reagál a szokásos fogyókúrákra vagy testmozgásra, a szövetek fájdalmasak, nyomásérzékenyek, és gyakran bevérzések jelennek meg. A test külső megjelenése zavarba ejtően ellentmondásos lehet: karcsú derék, de masszív alsótest.

Miért nem „csak elhízás”?

Sokan – köztük sajnos egészségügyi szakemberek is –gyakran tévesztik össze a lipödémát az elhízással és bizony sokszor elhízott emberek is diagnosztizálják magukat lipödémásnak és hivatkoznak arra hogy nem tudok fogyni, mert lipödémás vagyok. Pedig a kettő gyökeresen eltér egymástól.

Az elhízás esetén a zsírszövet az egész testen arányosan halmozódik fel: a hason, a törzsön, az arcon, a karokon, sőt a kézen és a lábfejen is. Oka többnyire a túlzott kalóriabevitel, a mozgáshiány vagy hormonális egyensúlyhiány. Életmódváltással jól kezelhető: a zsírsejtek csökkennek, a test reagál.

A lipödéma viszont szimmetrikusan érinti a végtagokat, nem érinti a lábfejet és a kezet, és a zsírszövet fájdalmas, tömött, csomós tapintású. A testmozgás és a diéta hatástalan, a szövetek gyakran gyulladtak, és a páciens lelki teherként éli meg a változások hiányát – annak ellenére, hogy mindent megtesz.

Ez nem lustaság, nem „rossz testtípus” – hanem egy különálló, progresszív betegség, amely más szemléletet és támogatást igényel.

Mi történik mikroszkopikus szinten a lipödémás szövetben?

Lipödéma esetén a zsírszövet nemcsak több, hanem más is. A zsírsejtek – az adipociták – megnagyobbodnak, felszaporodnak, és csomósan, egyenetlenül rendeződnek el. A szövetek közötti hajszálerek törékennyé válnak, így gyakoriak a spontán bevérzések.

Az érintett területeken felszaporodik a sejtek közötti folyadék, amit a nyirokkapillárisok nem képesek megfelelően elszállítani. Ez pangáshoz, feszüléshez és mikrogyulladáshoz vezet: gyulladáskeltő anyagok és immunsejtek halmozódnak fel, amelyek tovább fokozzák az irritációt és a fájdalmat.

Közben a rostos állomány is megváltozik: a kötőszövet tömörré, merevvé válik, ami korlátozza a mozgást, fokozza a nyomásérzékenységet és az általános feszültségérzetet. Bár a lipödéma nem nyiroködéma, másodlagos nyirokkeringési zavarokat is okozhat, főleg, ha kezeletlen marad.

Ez nem „csak zsír” – ez egy komplex anyagcsere-, ér- és szöveti diszfunkció, ami nem látszik kívülről, de belül ott van minden lépésnél.

A terapeuta teste – amikor a kezelőasztalon kívül is dolgozom

A saját testem nemcsak páciens, hanem tanítómester is.
Az évek alatt megtanított arra, hogy a fájdalom nem mindig látható kívülről. Hogy az érintés gyógyít, ha elfogadó. Hogy nem a „szép test” az, amit megérintünk – hanem az élő, érző ember, aki ott van mögötte.

Minden vendéghez másként nyúlok. Tudom, mit jelent, ha valaki szégyenkezve fekszik fel az asztalra. Tudom, milyen érzés, ha valaki először mondja ki, hogy „utálom a combom”. És tudom, mekkora erő van abban, ha valaki sírni kezd – nem a fájdalomtól, hanem mert végre nem érzi magát megítélve.

 Hogyan lehet élni, mozogni, szeretni lipödémával?

Az elfogadás nem egy vékony ruhában érkezik meg.
Az elfogadás akkor jön, amikor nem félsz megérinteni a saját lábad. Amikor elmondod másnak: ez van, ez én vagyok – és így is értékes vagyok.

Terapeutaként fontosnak tartom elmondani:

• A lipödéma nem „külalakprobléma”.
• Szükség van testre egyénre szabott terápiára, lassú és gyengéd mozgásra, érintésre, figyelemre.
• És legfőképp: önmagaddal való újrakapcsolódásra.

 Végül – egy üzenet neked, aki most nyáron is takargatod magad

Lehet, hogy a tested nem illik bele a strandplakátok világába. De a lelkednek is nyár van. Melegre, szabadságra, érintésre és jelenlétre van szüksége.

Ne kérj bocsánatot a testedért.
Ne hunyd be a szemed, ha tükörbe nézel.
És ne hagyd, hogy mások mondják meg, milyen „nőies” vagy.

Tudom, mit jelent ebben a testben élni – és azt is, hogy nem kell egyedül végigmenned ezen az úton….Viszont mozogj mert mozogni jó!
Ha kapcsolódnál, írj bátran.

Inetgratív masszázs és mozgás a NaturaRose-ban, jelentkezz be!